Ha a szemed tenger lenne,
Delfinként merülnék meg
benne.
Merülnék, míg meg nem halok,
S magukkal visznek az
angyalok.
Ha a bőröd paplan volna,
Fejtetőmig beburkolna.
Ott aludnám örök álmom
Elnyúlva egy mohaágyon.
Ha a hangod muzsikálna,
Én lennék az, aki játssza
Dallamát egy örök dalnak…
Hallgatnák, míg meg nem
halnak.
Ha a szíved holdfény lenne,
Érte mennék az egekbe.
Összegyűjtném egy kosárba,
Elvinném egy kis szobába,
Hogy ragyogjon éj-homályban -
Világítson a magányban,
Míg megbékélve, örök harcban,
Meg nem áld a kárhozatban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése