Itt vagyok
én. Egy a végtelenből.
Egy az
érthetetlen, feneketlen Térből,
Az Időtlen
Ürességből.
Itt vagyok
én. Egy a Formálóból,
A gátak
közé szorított folyóból,
A nedves,
rideg, csapongó Anyagból.
Itt vagyok
én. Fia anyámnak, apámnak,
Kit úgy
nevezek: Életnek s Halálnak.
Egy
istentelen, hazug igazságnak.
Itt vagyok
én. Atyja minden tettnek,
Mit
tettem, s mit nem tettem meg.
Kéz
vagyok, s mag, mit elvetettek.
Álom
vagyok éjjel: meztelen táncoló,
Nappal
félénken fogvacogtató,
Lelkem
börtönében botránkoztató.
Jobb
kezemmel ütök, a ballal érzek,
Jobb
szememmel sírok, a ballal vérzek…
A
lelkemmel tudok, s az ésszel kérdek.
Hiszek az
életben. Hiszek a halálban.
Hiszek a
bűnben és hiszek a csalásban.
Hiszek az
egy, örök isteni hibában.
Hiszek a
pokolban, hol jártam,
Hiszek a
fájdalomban, mert láttam.
Egy időben
sokat ittam s hánytam.
Hiszek az
istenben, mert bántott,
Hiszek az
ördögben, mert látott,
Báb-testemmel
mindkettő járt táncot.
Hiszek a
szívemben, mert nagyon tud fájni.
Hiszek a
szerelemben, mert az tanít járni.
Szeretnék
erőt, hogy jöhessen bármi.
Itt vagyok
én. Időbe zárt Anyag.
Embernek
szigorú, istennek hanyag.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése